Kedves Apa!

Örültem a levélnek, amikor anyu sírva lépett be a szobába. Megtudta, hogy Grujo bácsi meghalt. Vele mentem a vezetőséghez papírt kérni, hogy ne kelljen fizetnie a jegyért a vonaton. Alig adtak ki neki, csak néhány óra múlva. Ma reggel elment a temetésre, és azt mondta nekem, hogy vigyázzak Stanéra. Ő most Ivicával van. Az ablakon keresztül figyelem őket, miközben játszanak. Nem mondtam Stanénak, hová ment anyu. Csak mondtam neki, hogy holnap visszatér.

Két hónappal ezelőtt az Igmanba költöztünk, tehát most Sinišával barátkozom. Eleinte hiányzott a Sutjeska, de most büszke vagyok arra, hogy az Igmanhoz tartozom. A Sutjeskából érkezők csak gyáván tobozokkal támadnak bennünket és kerülik a valódi, nyílt harcot. Még mindig nem kaptam levelet Mihajlótól. Lehet, hogy nem ír nekem, mert megtudta, hogy én is az igmanosokhoz tartozom, de lehet, hogy elfelejtett engem. (Nem tudom, miért, de biztos vagyok benne, hogy Samir nem felejtett el engem. Írna nekem, ha tudna.)

Az Igmanban mi, ötödikesek órákra járunk, olyan tanárral, aki minden nap Nisből jön. Az iskolába jutáshoz csak annyit kell tennem, hogy lemegyek a lépcsőn, és a szünetben felmehetek a szobánkba és uzsonnázok. Iskola után Siniša és én a füzeteinket a szobáinkban hagyjuk, és azonnal kimegyünk. Jelena és Aleksandra gyakran kimennek velünk. Ők ketten a legjobb barátaink. Jelena a Sutjeskából származik, de meggyőztem Sinišát, hogy nem számít, mert lány, ezért nem vesz részt a háborúban. Igazából tetszik Jelena. Azt hiszem, beleszerettem.

Megmutattam Jelenának a leveleidet. Azt mondta, szeretne megtanulni olyan szépen rajzolni, mint te. Elolvasta az én leveleimet, amelyeket neked írtam. Megígérte, hogy nem fog senkinek sem beszélni róluk. Remélem hamarosan elolvasod őket.