Kedves Apa!

Örültem a levélnek, amikor anyu sírva lépett be a szobába. Megtudta, hogy Grujo bácsi meghalt. Vele mentem a vezetőséghez papírt kérni, hogy ne kelljen fizetnie a jegyért a vonaton. Alig adtak ki neki, csak néhány óra múlva. Ma reggel elment a temetésre, és azt mondta nekem, hogy vigyázzak Stane-re. Ő most Ivicával van. Az ablakon keresztül figyelem őket, miközben játszanak. Nem mondtam Stane-nek, hová ment aanyu. Csak mondtam neki, hogy holnap visszatér.

Két hónappal ezelőtt az “Igman” -ba költöztünk, tehát most Sinišával barátkozom. Eleinte sajnáltama “Sutjeska” -t, de most büszke vagyok arra, hogy az “Igman” -hoz tartozom. A “Sutjeska” -ból érkezők csak gyáván tobozokkal támadnak bennünket és kerülnek egy valódi, nyílt harcot. Még mindig nem kaptam levelet Mihajlótól. Lehet, hogy nem ír nekem, mert rájött, hogy Igman lettem, de lehet, hogy elfelejtett engem. (Nem tudom, miért, de biztos vagyok benne, hogy Samir nem felejtett el engem. Írta volna nekem, ha tudna.)

Az “Igman” -ben mi, ötödikesek órákra járunk, olyan tanárral, aki minden nap Nisből jön. Az iskolába jutáshoz csak annyit kell tennem, hogy lemegyek a lépcsőn, és a szünetben felmehetek a szobánkba és uzsonnázok. Iskola után Siniša és én a füzeteinket a szobánkban hagyjuk, és azonnal kimegyünk. Jelena és Aleksandra gyakran kimennek velünk. Ők ketten a legjobb barátaink. Jelena a “Sutjeska” -ból származik, de meggyőztem Siniša-t, hogy nem számít, mert lány, ezért nem vesz részt a háborúban. Igazából tetszik Jelena. Azt hiszem, beleszerettem.

Megmutattam Jelenának a leveleidet. Azt mondta, szeretne megtanulni olyan szépen rajzolni, mint te. Elolvasta az én leveleimet, amit neked írtam. Megígérte, hogy nem fog senkinek sem beszélni róluk. Remélem hamarosan elolvasod őket.