Kedves Apa!

A levél akkor érkezett, amikor anya és én a kórházban voltunk. (Sztanét ebben az időben Ruža néni a szobánkból vigyázta).

Mérgező gomba miatt küldtek a kórházba. Nada néni az első emeletről gyakran elvitt az erdőbe gombaszedésre. Érdekes volt, állandóan a természetről beszélt. Este visszatértünk gombával, és a szobából mindenki együtt vacsorázott. Egy ilyen vacsora után kimentem Mihajloval. Megfigyeltük a holdat távcsövön, mint egy teleszkóppal. Hirtelen gyengeséget éreztem. Visszamentem a szobába, és panaszkodtam anyámnak, hogy rosszul vagyok. Aztán mind felém fordultak: “Te is?”

Nisbe mentünk egy mentőben. Édesanyja életében először boldog volt, hogy Stane válogatós ami az ételt illeti. A gombát ki sem akarta próbálni.

Körülbelül tíz napig maradtunk a kórházban, felnőttek és gyermekek külön-külön. Már másnap jobban éreztük magunkat, de még mindig adtak nekünk infúziót. Tegnap mindannyiunkat visszavittek Divljanebe, ismét egy mentőben. Nada néni és én megbeszéltük, hogy többet nem megyünk gombáért.

Ma megtudtam, hogy Mihajlo Újvidékre költözött. Mivel a kórházban voltam, a távcsövet egy másik fiúnak hagyta. Azt mondta, hogy Újvidékről fog nekem írni. Most leveleket fogok kapni tőle és tőled is. (Jobban szeretném, ha mindketten itt lennétek).