Kedves Apa!

A levél akkor érkezett, amikor anya és én a kórházban voltunk. (Stanéra ebben az időben a szobánkban lakó Ruža néni vigyázott.)

Mérgező gomba miatt küldtek a kórházba. Nada néni az első emeletről gyakran elvitt az erdőbe gombaszedésre. Érdekes volt, állandóan a természetről beszélt. Este visszatértünk gombával, és a szobából mindenki együtt vacsorázott. Egy ilyen vacsora után kimentem Mihajlóval. Megfigyeltük a holdat távcsövön, mint egy teleszkóppal. Hirtelen gyengeséget éreztem. Visszamentem a szobába, és panaszkodtam anyámnak, hogy rosszul vagyok. Aztán mind felém fordultak: “Te is?”

Nisbe mentünk egy mentőben. Édesanyám életében először boldog volt, hogy Stane válogatós ami az ételt illeti. A gombát ki sem akarta próbálni.

Körülbelül tíz napig maradtunk a kórházban, felnőttek és gyermekek külön-külön. Már másnap jobban éreztük magunkat, de még mindig adtak nekünk infúziót. Tegnap mindannyiunkat visszavittek Divljanába, ismét egy mentőben. Nada néni és én megbeszéltük, hogy többet nem megyünk gombáért.

Ma megtudtam, hogy Mihajlo Újvidékre költözött. Mivel a kórházban voltam, a távcsövet egy másik fiúnak hagyta. Vele üzente meg, hogy Újvidékről írni fog nekem. Most leveleket fogok kapni tőle és tőled is. (Jobban szeretném, ha mindketten itt lennétek).